Mikor a mécses már csak pislog: elbeszélések

ahol ajka amit anya Apró uram arcán asszony aztán báró bizony Bózics csizmadia doktor dolog Druzsba tanár Druzsba úr édes egyszer Ejnye ellen éppen fehér fejét felelte Fili bácsi föl gott gyok hangon Hát ház Herkules Hiszen inkább interpelláció Isten Jaho Jahodovsky jára jegyzé jött kanonok kastély Kati kedves kérdé keresztapa kiáltott kicsit kinek Kolosy Kolowotki Kovik Kutorai leány Lermer tanár Liszkayné Lőrinc macska magát major domus Máli néni Manusek másik mécses mégis ment míg Mikszáth milyen mintha mire Mliniczky mondá mondta nacsalnik nevetett őket ördög öreg úr papagály Páva pedellus persze Petrovicsné piócát pislog Podrovszky rám Rédeky régi Riska Rügy semmi sertés sipsirica skolnik soha sőt Strázsa szegény szemei szép szik szólt talán tanár úr tekintetes tessék théma többé törzsvendégek tudja tudom úgy-e úrnak utána ült vagyok valami vele Wildungen zsámi Zsuzsi