Pagina-afbeeldingen
PDF
ePub

CAPITULO XI

Bonifacio o hellenista

[blocks in formation]

Vimos já o pedagogo, o sociologo, o cortejador de ministros; vejamos agora o hellenista e historiador. José Bonifacio traduziu e commentou o Periplo de Hannon.

Eis o seo trabalho:

Prefação

- « Vou dar ao Publico hua Traducção do Periplo de Hannon, acompanhada de commentarios, por ser um monumento preciosissimo da antiga Geographia e das viagens e descobrimentos dos Carthaginezes. He o Periplo hum Roteiro da navegação de Hannon ao longo das costas d'Africa occidental, cuja expedição tivera por fim estabelecer primeiramente colonias Lybyphenices em certo espaço da costa, e depois proseguir á navegação de descobrimento ao longo della, o mais que se podesse chegar.

Ha annos que, na Alemanha, tinha traduzido em Portuguez o Periplo e começado a estuda-lo, reflectindo sobre esta antigualha por ser a Geographia antiga um dos meus estudos predilectos.

Demais a illustração do Periplo não só me merecia attenção como objecto de geographia e navegação, mas tambem como subsidio para o estudo das antiguidades mythicas da Iberia e Lybia occidentaes, em que ha tempos trabalho. Tinha perdido de vista este objecto, por falta de tempo, e de outras tarefas que trazia entre mãos; mas hua Memoria sobre o Periplo, q.' deu á Academia o Sr. Antonio Ribeiro dos Santos e logo de

pois hua traducção que publicou no Jornal de Coimbra, n.o 21, hum dos nossos melhores Hellenistas e philologos, homem m.to douto, despertaram em mim novos desejos de continuar nesta empreza. Sahiria ella a publico mais alinhada e completa, se me não faltassem conhecimentos mais profundos da lingua grega, e, mormente, se os meus dias gastos em mil negocios enfadonhos de Administração publica me deixassem mais momentos livres, para me empregar nestes ramos de Litteratura, hoje pouco cultivados entre nós.

Muitas das minhas notas serão empregadas em combater os paradoxos de Mr. Gosselin, a quem não posso negar grandes conhecimentos na Geographia antiga ainda que muitas vezes os offusque e inutilise pela paixão desmedida que nelle sinto de se singularisar dos Autores seus mestres e predecessores. E tanto mais julguei ser isto de minha obrigação quanto os meus naturaes se dão pela mór parte á lição dos Livros Francezes em que muitos creem como num Evangelho. Adoptei na presente traducção, quanto me foi possivel, a do Hellenista Portuguez, por ser muito fiel e exacta, e só della me apartei quando o texto original assim o exigia ou a melhor intelligencia do assumpto, por isso em alguns logares segui outra pontuação e em dous adoptei defferente lição proposta por habeis commentadores, porque assim me pareceu que exigião as leis da critica e a pureza do texto. >>

Depois desta prefação, ou melhor, nota explicativa, Bonifacio apresenta a sua traducção, muito afastada da de Gosselin.

A verdade, porem, é que o trabalho de José Bonifacio, apesar de não ser perfeito, pois elle mesmo confessa que lhe faltavam «< conhecimentos mais profundos de lingoa grega» para escrever uma traducção impeccavel, é sufficiente para nos dar a prova de sua cultura classica, aliás menos rara naquelles tempos do que nos de hoje.

Na pagina seguinte apresentamos o texto grego do Periplo, hoje rarissimo, e depois a traducção e as notas de Bonifacio.

Eis o texto grego do Periplo, hoje bem raro :

ΑΝΝΩΝΟΣ

ΚΑΡΧΗΛΟΝΙΩΝ ΒΑΣΙΛΕΩΣ

ΠΕΡΙΠΛΟΥΣ

Τῶν ὑπὲρ τὰς Ηραχλέες τήλας Διβοχών τῆς γῆς μερῶν, ὁν καὶ ανέθηκεν ἐν τῷ τῷ Κρόνο τεμένει, δηλονόντα τάδε

Εδοξεν Καρχηδονίοις, Α'ννωνα πλεῖν ἔξω τηλῶν Η ρακλείων, καὶ πόλεις κτίξειν Λιβυφοινίκων. καὶ ἔπλευσεν, πεντηκοντόρες ἑξή κοντα ἄγων, καὶ πλῆθος ἀνδρῶν καὶ γυναικῶν, εἰς ἀριθμὸν μυριάδων τριῶν, καὶ τίτα, καὶ τὴν ἄλλην παρασκεύην, ὡς δ ̓ ἀναχθέντες, τὰς δήλας παρημέιψαμεν, καὶ ἔξω πλῶν δυοῖν ἡμερῶν ἐπλεύσαμεν, ἐκτίσαμεν πρώτην πόλιν, ἣν τινα ὠνομάσαμεν Θυμιατήριον, πεδίον δ' αὐτῇ μέγα ὑπῆν, κἄπειτα πρὸς ἑςπέραν ἀναχθέντες, ἐπὶ Σολόεντα Λιβυκόν ἀκρωτήριον, λάσιον δέν δρενι τυνήλθομεν, ἔνθα Ποσειδώνος ἱερὸν ἱδρυσάμενοι, πάλιν ἐπέβημεν πρὸς ἥλιον ἀνίςοντα ἡμέρας ἔμιου, ἅρχι ἐκομίσθεμεν εἰς λίμην ο πόῤῥω τῆς θαλάττης κειμένην, καλάμω μεσὴν πολλῶ καὶ μεγάλω. ἐνῆσαν δὲ καὶ ἐλέφαντες, καὶ τἆλλα θήρια νεμόμενα πάμπολλα πήντι λίμνην παραλλάξαντες ὅσον ἡμέρας πλῶν, κατακήσαμεν πόλεις πρὸς τῇ θαλάττη καλο μένας, Καρικόν τε τειχος, καὶ Γύττην, καὶ Ακραν, καὶ Μέλιτταν, καὶ Δ ραμβον. κακεί θεν ὁ ἀναχθέντες, ἤλθομεν ἐπὶ μέγαν ποταμὸ Λίξον, ἀπὸ τῆς Λιβύης ρέοντα παρὰ δ' αὐτὸν νομάδες ἄνθρωποι Λιξίται, βοσκήματ ̓ ἔνεμον, παρ οἷς ἐμείναμεν ἄχρι τινὸς, φίλοι γενόμενοι τώτων δὲ καδ' ύπερθεν, Αιθίοπες ᾤκον ἄξε νοι, γῆν νεμόμενοι θηριώδη, διειλημμένην ὄρεσι μεγάλοις, ἐξ ὧν ῥεῖν φασὶ τὸν Λίξον περὶ δὲ τὰ ὄρη, κατοικεῖν ἀνθρώπες άλλοιο μόρφες Τρωγλοδύτας ἃς ταχυτέρες ἵππων ἐν δρόμοις ἔφραξον δι Λιξίται, λαβόντες δὲ παρ αὐτῶν ἑρμηνέας, παρεπλέομεν τὴν ἐρήμην πρὸς μεσημβρίαν, δύο ἡμέρας έκειθεν δὲ πάλιν πρὸς ἥλιον ἀνιςχοντα, ἡμέρας δρόμον ἔνθα εύρομεν ἐν μυχῷ τινος κόλπο, νῆσονμικράν, κύκλον ἔχωσαν σαδίων πέντε ἣν κατακήσαμεν, Κέρνην ονομάσαντες ἐσεκμαιρόμεθα δ αὐτὴν ἐκ το περίπλους, καὶ, εὐθὺ κεῖσθαι Καρχηδό νος ἐφκει γὰρ ὁ πλους, ἔκ τε Καρχδεόιος ἐπὶ σήλας, κακείθεν ἐπὶ Κέρνην τεντευθεν εἰς λίμ νῆς ἀφικόμεθα, διά τινος ποταμᾶ μέγαλο δια πλείσαντες, Χρέτης είκεν δὲ νήσως ἡ λίμνη τρεῖς, μείζως τῆς Κέρνης ἀφ ὧν ἡμελήσιον πλῶν καταιόσαντες, εἰς τὸν μεχὸν τῆς λίμνης ἤλθομεν ὑπὲρ ἢν ὄρη μέγιςα υπερέτεινεν, μετὰ ἀνθρώπων ἀγρίων, δέρματα θηρεια ἐνημμένων οι πέτροις βάλλοντες, ἀπήραξαν ἡμᾶς, κωλύοντες εκβῆναι ἐκεῖθεν πλέοντες, εἰς ἕτερον ἤλθομεν ποταμὸν μέγαν καὶ πλασὺν, γέμοντα

κροκοδείλων καὶ ἵππων ποσαμίων ὅθει δὴ παλιν ἀποςρέψαντες, εἰς Κέρνην ἐπανήλθο μὲν ἐκεῖθεν δὲ, ἐπὶ μεσημβριάς ἐπλεύσαμεν δώδεκα ἡμέρας, τὴν γῆν παραλεγόμενοι ἤν πάσαν κατῴκεν Αιθίοπες, φεύγοντες ἡμᾶς, καὶ ἐχ ὑπομένοντες ἀσύνετα δ' ἐφθέγγοντο, καὶ τοῖς μεθ' ἡμῶν Αιξίταις τῇ δ ̓ ἐν τελευ ταίᾳ ἡμέρα προςωρμίσθημεν ὄρεσι μεγάλοις δασέσιν ἦν δὲ τὰ τῶν δένδρων ξυλα εύωδη τὲ καὶ ποικίλα, περιπλευσαντες δὲ ταῦτα ἡμέρας δύο, γινόμεθα ἐν θαλάττης χάσματι ἀμετρήτῳ ὡς ἐπὶ τἀτερα πρὸς τῇ γῇ, πεδίου ἦν ὅθεν νυκτὸς ἀφεωρῶμεν, πῦρ ἀναφερό μενον πανταχόθεν κατ' ἀποφάσεις τὸ μὲν πλέον τὸ δ ̓ ἔλαττον. ὑδρευσάμενοι δ ̓ ἐκεῖθεν, ἐπλέο μεν εἰς τἔμπροσθεν ἡμέρας πέντε παρὰ γῆν. ἄχρι ἔλθομεν εἰς μέγαν κόλπον, ὃν ἔφασαν ει ἑρμηνέες καλείσθαι, Εσπέρι Κέρας, ἐν δὲ τέτω, νῆσος ἦν μεγάλη, καὶ ἐν τῇ νήσῳ, λίμνη θαλασσώδης, ἐν δὲ ταύτῃ νῆσος ἑτέρα εἰς ἣν ἀποβάντες, ἡμέρας μὲν, ὧδεν ἀφεωρώμεν, ὅτι μὴ ὑλην νυκτὸς δὲ πυράτε πολλὰ καιόμενα, καὶ φονὴν αὐλῶν ἠχέομεν, κυμβάλων τὲ καὶ τυμπάνων πάταγον, καὶ κραυγὴν μυρίαν. φοβος ἐν ἔλαβεν ἡμᾶς, καὶ οἱ μάντεις ἐκέλευον, ἐκλείπειν τὴν νῆτον, ταχύ δ ̓ ἐκπλεύσαντες, παρημειβόμεθα χώραν διάπυρον θυμιαμάτων μεσοι δ' ἀπ ̓ ἀντῆς πυρώδεις ῥύακες, ἐνέβαλ λον εἰς τὴν θάλατταν. ἡγῆ δὑπὸ θέρμης, ἄβατος ἦν ταχὺ ἐν κἀκεῖθεν φοβηθέντες ἀπεπλευσαμεν. τέσσαρας δ' ἡμέρας φερόμενοι, νυκ τὸς τὴν γῆν ἀφεωρῶμεν, φλογὸς μεςήν. ἐν μέσῳ ὁ ἦν ἠλίβατόν τι πυρ, τῶν ἄλλων μεῖξον, ἁπτόμενον ὡς ἐδόκει τῶν ἄφρων. τότο δ' ἡμέρας, ὄρος ἐφαίνετο μέγιςον, θεῶν Οχημα καλούμενον. τριταῖοι δ ̓ ἐκεῖθεν, πυρώδεις εύ ακας παραπλεύσαντες, ἀφικόμεθα εἰς κόλπον, Νότε Κέρας λεγόμενον. εν δὲ τῷ μυχῷ, νῆσος ἦν, ἐοικοία τῇ πρώτη, λίμνην ἔχουσα καὶ ἐν ταυτης νῆσος ὴν ἑτέρα, μεςὴ ἀνθρώπων ἀγρίων πολὺ δὲ πλείους ἦσαν γυναῖκες, δασείαι τοῖς σώμασιν. ἂς οἱ ἑρμηνέες, ἐκάλεν Γοριλλες. διώκονες δὲ, ἄντρας μὲν συλλαβεῖν ἐκ ἡδυνήθημεν. ἀλλὰ πάντες μὲν ἐξέφυγον, χρημνοβάται ὄντες, καὶ τοῖς μετρίοις ἀμυνόμενοι, γυναῖκας δὲ τρεις, ἃ δάχνεσαι τε καὶ σπαράτ τεσαι τοὺς ἄγοντας, ἐκ ἤθελον ἕπεσθαι, ἀποκ τείναντες μέν τοί αὐτὰς, ἐξεδείραμεν, καὶ τὰς δορὰς ἐκομίσαμεν εἰς Καρχηδόνα ἐ γὰρ ἔτι ἐπλεύσαμεν προσωτέρῳ τῶν σίτων ἡμᾶς ἐπι· λιπόντων

ΤΕΛΟΣ

« VorigeDoorgaan »