testgyakorlatot és mulatságot, a mi megszentségteleníthetné a vasárnapot. A templomi ékítményeket, képeket, szobrokat eltávolították vagy szétrombolták. Az egyetlen élvezet, a mit megtartottak és eltűrtek, az volt, hogy orrhangon zsoltárokat énekeltek, hosszú prédikácziókat hallgattak, gyűlöletes vitatkozásokat támasztottak, s durva és komor örömet éreztek, ha legyőzték az ördögöt és zsarnokilag elnyomták pártfogóit. A még hidegebb és zordonabb Skócziában a vadság és kicsinyesség legvégső határáig ment a türelmetlenség, felügyelet alá helyezve minden egyes családtag benső és magánáhitatát, elragadva a katholikusoktól gyermekeiket, örök fogság vagy halálbüntetés terhe alatt parancsolva a hittagadást és csapatostul hurczolva máglyára a boszorkányokat. Úgy lát

4

1648-ban harminczegy boszorkányt égettek el egy napon. Egyikök megvallotta, hogy oly gyülésen vett részt, hol ötszáz boszorkány volt jelen. (Pictorial history. III. k. 489. 1,)

In 1652, the kirk-session of Glasgow «brot boyes and servants before them, for breaking the Sabbath, and other faults. They had clandestine censors, and gave money to some for this end. >> り - (BUCKLE, History of Civilisation. I, 346.)

Even yearly in the 18th «most popular divines» in Scotland affirmend that Satan «frequently appears clothed in a corporeal subtance.» (Ibid. 367.)

No husband shall kiss his wife and no mother shal kiss her child on the Sabbath-day. (Ibid. 385.)

The quhilk day the Sessioune caused mak this act, that ther sould be no pypers at brydels etc. (Ibid. 389.)

1719. The presbytery of Edinburgh indignantly declares: «Yea, some have arrived at that height of impiety, as not to ashamed of washing in water and swimming in rivers upon the holy Sabbath.» (Ibid.)

I think, David had never so sweet a time as then, when he

szott, mintha fekető felhő nehezült volna az emberi életre, mely elfojtott minden világosságot, eltörölt minden szépséget, kioltott minden örömet, melyet csak itt-ott hasított át a kardok villáma és a szövétnekek fénye, felfeltüntetve a zordon zsarnokok, beteg szektáriusok és néma elnyomottak ingó alakjait.

II.

A király visszahelyezése meghozta a szabadulást. A közszellem, mint a gátak közé zárt, megdagadt folyó, egész természetes súlyával és egész meggyült tömegével zúdult alá a mederbe, melyet elzártak előle. A roham elseperte a gátakat. Az érzékiséghez való szenvedélyes viszszatérés megfojtotta az erkölcsiséget. Az erény puritánnak látszott. A kötelességet és rajongást összetévesztették s mindkettő elvesztette hitelét. E nagy áramlat, elmosva az áhitattal a tisztességet is, pusztán és sárosan hagyta hátra az embert. Természetének felsőbb részei eltüntek, csak a zabolátlan és vezető nélküli állat maradt meg, mely vágyaitól elragadtatva túlszáguldott a jogosság és szemérem határain.

Ha ez erkölcsöket Hamilton vagy Saint-Évremond tükrében tekintjük, akkor még tűrhetők. Mert franczia modoruk csalódásba ringat. A francziák kicsapongása csak felényire botrányos; ha az állat felszabadul bennök, ez túlság nélkül történik. Alapjában a franczia nem oly

was pursued as a partridge by his son Absalom. (GRAY's Great and Precious Promises.)

Vessük ezzel össze az egész fejezetet, melyben BUCKLE források után rajzolja Skóczia állapotát a XVII. században.

durva és hatalmas, mint az angol. Széttörhetjük a fényes jégpánczélt, mely elfödi, a nélkül, hogy a megdagadt, iszapos folyóra találjunk, mely szomszédjában zuhog.5 A patak, mely itt ömlik, csak hébe-korba árad ki, s önmagától csakhamar visszatér rendes medrébe. A franczia szelíd, természeténél fogva polgárosult, kevéssé hajlandó a nagy vagy durva érzékiségre, kedveli a józan társalgást, s fínomsága és jó ízlése könnyen megvédi a dorbézoló szokásoktól. Grammont lovagnak sokkal több szelleme van, hogysem az orgiát szeresse. Mert egészben véve az orgia nem kellemes: poharakat törni, ordítni, disznóságokat mondani, émelygésig jóllakni - mindebben nincs semmi, a mi nagyon csábítná a kissé fínomabb érzékeket. Epikureusnak született, s nem zabálónak vagy iszákosnak. A mulatságot keresi, s nem a zabolátlan gyönyört vagy a baromi élvezetet. Igaz, a franczia sem kifogástalan. Nem igen bízhatjuk rá erszényünket; nagyon könnyen elfelejti az enyém és tied különbségét. Különösen nem bízhatjuk rá feleségünket. Ebben a tekintetben épen nem ismer gyöngédséget. A játéknál és a nők körül oly csinyeket követ el, melyeken nagyon érzik a csaló vagy csábító. De mégis helytelen, ily kifejezésekkel beszélni felőle; e nagy szavak súlya összezúzza e fínom és csínos teremtést. A becsület és szégyen e nehéz öltönyét csak a komoly emberek képesek viselni, és Grammont semmit sem vesz komolyan, sem másokat, sem önmagát, sem a bűnt, sem az erényt. Abból

5 Nézzük Richardsonnál, Swiftnél és Fieldingnél, de kivált Hogarthnál e durva kicsapongás festését. Legújabban is azzal mulattak Londonban a gentlemanek, hogy a bálruhába öltöztetett szép leányokat leitatták, s aztán mikor tehetetlenül összeestek, borsót, mustárt, eczetet nyelettek el velök. (FLORA TRISTAN: 1840. Promenades dans Londres. VIII. fej. Szemtanú).

áll minden dolga, hogy kellemesen töltse idejét. «Nem unatkoztak többé a hadseregben, mondja Hamilton,mihelyt oda érkezett.» Ez dicsősége és törekvése, más dologgal nem törődik. Szolgája meglopja; más felakasztatta volna a gazembert; de mivel a tolvajlást ügyesen hajtotta végre, megtartja a ficzkót. Midőn elútazik Angliából, elfelejti nőül venni menyasszonyát; Doverben utólérik; visszatér, megesküszik; mulatságos történet volt és nem is akart egyebet. Egy ízben nem levén egy fillérje sem, megkopasztja a játékban Caméran grófot. «Lehetséges-e, hogy a történtek után Grammont elillanjon, mint valami közönséges csaló? Nem, neki van önérzete, meg fogja óvni Francziaország becsületét. » A tréfa elfödi a csalást; alapjában véve nincsenek elég tisza fogalmai a tulajdonról. Lakomát ad Caméran-nak Caméran saját pénzén. Vajjon Caméran jobban vagy máskép cselekedett volna? Mindegy, akár Grammont zsebében van a pénze, akár a magáéban; a fődolog megtörtént, mert mulattak, mikor a pénzt elnyerték, mulattak, mikor elverték. Így fogva fel az élelet, eltűnik belőle a gyűlöletes és aljas. Ha udvarol a fejedelmeknek, biztosak lehetünk, hogy nem térdein teszi; ily élénk lélek nem görnyed meg a tisztelettől; szelleme egy magaslatra emeli a legnagyobbakkal; s a mulattatás örve alatt igazságokat mond a király szemébe. Bár Londonban a botrányok kellő közepébe kerül, nem merül el bennök; lábújjhegyen siklik el fölöttük, oly gyorsan,

A király a tric-trac-táblán játszott s egy kétséges dobásnál felkiáltott: «Ah! itt van Grammont, ki itélni fog. Grammont, jöjjön, mondjon itéletet. » «Sire, felséged vesztett. » «Hogyan! hiszen «Eh! nem látja sire, hogy ha a dobás

még nem is tudja..

csak kétséges is lett volna, ez urak tüstént felségednek tulajdonították volna a nyereséget?»

hogy semmi sem ragad rá a sárból. Elbeszéléseiben sem veszszük észre a gyötrelmeket és durvaságokat, melyek az eseményekben rejtőznek; a mese gyorsan folyik, mosolyt mosolyra gerjeszt, úgy hogy az egész szellem, gyors és könnyű lendülettel, egyszerre a jó kedv honába jut. Grammont az asztalnál nem torkoskodik, a játéknál nem jő dühbe, kedvesével nem gorombáskodik, a párbajokban nem gyülöli ellenfelét. A franczia szellem olyan mint a franczia bor: nem teszi az embert sem otrombává, sem gonoszszá, sem szomorúvá. Ez a forrása a kellemességnek; a lakoma nem rontja el sem a fínomságot, sem a jóságot, sem az élvezetet. A kicsapongó ember társaságba való, művelt és előzékeny marad; vidámságát csak a többiek vidámsága teszi tökéletessé7; épen úgy foglalkozik velök, mint önmagával, s ráadásul fürge és értelmes marad; ötletek, tréfák, enyelgések szikráznak ajkain; asztalnál és társaságban néha helyesebben gondolkozik, mint egyedül és éhomra. Láthatjuk, hogy itt a kicsapongás nem nyomja el az embert, sőt Grammont azt mondaná, hogy tökéletessé teszi, s hogy a szellem, a szív, az érzékek nem találnak másutt örömet és kielégítést, csak a választékos, előkelő és vidám vacsorában.

III.

Egészen megfordítva van Angiában. Ha levakarjuk az erkölcsiség burkát, egész csúfságában és erőszakosságában előtünik a barom. Egy angol államférfi azt mondja, hogy a felzúdult néptömeget Francziaországban vezetni lehetne az emberiességre és becsületre való hivatkozással,

7 Fölkutatta a szerencsétleneket, hogy segítsen rajtok.