«szelleme bágyadt s élcze csaknem ízetlen; JUVENALIS é erősebb és férfiasabb, s oly nagy gyönyörűségemre van, a mennyit csak elbírok.» 54 Ugyenez okból leszállítja értékét a franczia styl finomságának. «A franczia nyelv nincs ellátva izmokkal, mint a mi angolunk; megvan benne az agár fürgesége, de nem a szelindek tömege és teste. Styljök szabályáúl a tisztaságot állították fel; a férfias erő a mi nyelvünk szabálya.» 55 Két-három ily szó elénk állítja az egész embert; DRYDEN e szavakkal öntudatlanúl megjelölte szellemének mértékét és minőségét.

Sejthetjük, hogy az ily szellem nehézkes, különösen a hizelgésben. A hizelgés művészete a legelső a monarchikus korszakban. DRYDEN nem ügyes benne, épen oly kevéssé, mint kortársai. A csatorna túlsó oldalán ez időben épen annyi bókot mondanak, de nem aljasítják nagyon le magukat, mert fel tudják szerelni a dicséretet; majd elburkolják, majd fölemelik a styl kelleme által; majd úgy tesznek, mintha csak a divathoz alkalmazkodnának. Ily mérséklet által megemészthető lesz. De itt távol van a finom arisztokratikus konyhától, s egész nyersen és tömegestül nyomja a gyomrot. Elmondtuk Clarendon miniszter miként könyörgött a királynak, hogy minél előbb fejeztesse le leányát,midőn megtudta, hogy ez titokban egybekelt York herczeggel; az alsóház, mely nagyrészt presbyteriánokból áll,

54 His wit is faint, and his salt almost insipid. Juvenal is of a more vigorous and masculine wit; he gives me as much pleasure as I can bear.

55 Their language is not strung with sinews like our English. It has the nimbleness of a grey-hound, but not not the bulk and body of a mastiff. They have set up purity for the standard of their language, and a masculine vigour is that of ours.

miként nyilvánította önmagát s az angol népet lázadónak s méltónak a halálbüntetésre, és azután vezekelve a király lábai elé vetette magát, könyörögve, hogy bocsásson meg a kamarának és a nemzetnek. DRYDEN nem finomabb, mint az államférfiak és törvényhozók. Ajánlásai rendesen émelygést okoznak. Monmouth herczegnőhöz így szól:

Európa egy országa sem képes felmutatni valakit, ki férfi szépségben és gyönyörű külsőben nemes férjéhez volna fogható. Csak mutatkozniok kell mindkettőjöknek, hogy az emberiség áldásait és imáit fogadják. Hajlandók vagyunk hinni, hogy önökben egy pár angyalt látunk, kik a földre szálltak, hogy szeretetreméltóvá tegyék az erényt vagy hogy mintáúl szolgáljanak a költőknek, midőn oktatni és elbájolni akarják századukat, lehető legtökéletesebb és legcsábítóbb alakjában festve a jóságot.» 56

Másutt Monmouthoz fordulva hozzá teszi; «Minden ember hozzám fog csatlakozni, hogy bemutassa velem

56 No part of Europe can afford a parallel to your noble Lord in masculine beauty, and in goodliness of shape... To receive the blessings and prayers of mankind, you need only be seen together. We are ready to conclude, that you are a pair of angels sent below to make virtue amiable in your persons, or to sit to poets, when they would pleasantly instruct the age, by drawing goodness in the most perfect and allirung shape of nature. (Dedication of the Indian Emperor)

You have all the advantages of mind and body and an illustrious birth, conspiring to render you an extraordinary person. The Achilles and the Rinaldo are present in you, even above their originals; you only want a Homer or a Tasso to make you equal to them. Youth, beauty, and courage (all which you possess in the highest of their perfection) are the most desirable gifts of Heaven. (Dedication of Tyrannic Love.)

57 Ő keegyütt kegyelmességed előtt az imádás adóját.» gyelmessége nem vonta össze szemöldeit, nem dugta be orrát, és ő kegyelmességének igaza volt. Egy más író, mrs. AFRA BEHN, még sokkal bűzösebb lámpákat gyujtogatott meg Gwynn Eleonora orra alatt; az idegek akkoriban erősek voltak, s kellemesen szívták azt az illatot, melytől mások megfúlnának. Dorset gróf nehány apró dalt és szatirát írván, DRYDEN megesküszik, hogy a maga nemében fölér SHAKSPEARE-rel s felülmúlja a régieket. És e szembe mondott dicsbeszédek szakadatlanúl tartanak húsz lapon keresztül, a szerző egymás után szemlét tart nagy emberének különböző erényei fölött, s mindig azt találja, hogy az utolsó a legszebb; mire jutalmúl egy erszény aranyat kapott. Jegyezzük meg, hogy DRYDEN ebben nem volt inasszerűbb a többieknél. Hall lakossága Monmouth herczegnek egy ünnepélyes szónoklata után hat darab aranyat ajándékozott, melyet Monmouth Marwelnek, Hall parlamenti képviselőjének adott. A mai skrupulusok még nem jöttek világra. Azt hiszszük, hogy DRYDEN-ben, minden megalázódása mellett, inkább a szellem, mint a becsület hiányzott.

A második, sőt farsang idején talán az első tehetség a trágár beszédek művészetében áll, és a restauratio farsang volt, körülbelül oly finom, mint egy debardeur-bál. Furcsa dalok s több mint merész prológok vannak DRYDEN darabjaiban. «Divatos házasság»-a e versekkel kezdődik, melyeket egy férjes nő dalol:

57 Rochester grófhoz így ir: You are above any incense I can give you. Meséinek ajánlásában Ormond herczeget Nestorral, Józseffel, Ulyssessel, Lucullussal hasonlítja össze. Másutt lady Castlemainet Catohoz hasonlítja.

A balga frigy, mely egykoron
Egymás mellé füze,

Mért kötne még, ha már kihalt
A szenvedély tüze? 58

Az olvasó nézze át maga a többit; mi nem idézhetjük. Különben DRYDEN-nek rosszúl sikerül ez; szellemi alapja sokkal szilárdabb, természete sokkal komolyabb, sőt tartózkodó, hallgatag. «Szabad hangja, mondja nagyon jól WALTER SCOTT, a félénk ember erőszakolt szemtelenségéhez hasonlít.» Sedley, Rochester finom modorát akarta magáévá tenni, pajkos volt számításból és derekasan bele ült a mocsokba, melyben a többiek csak szökdeltek. Semmi sem émelyítőbb, mint a mesterkélt trágárság, DRYDEN-nél pedig minden mesterkélt, még a vidámság és finomság is. Dennishez, ki megdicsérte őt, így ír:

«A szép tulajdonságok, melyeket nekem ró fel, épen oly kevéssé enyémek, mint a holdnak nem sajátja a fény, mely csak testvére kölcsönzött világossága által ragyog.»

59

Unokatestvéréhez mulattató elbeszélés gyanánt efféle részleteket ír egy vastag nőről, kivel együtt útazott:

58 Why should a foolish marriage vow,

Which long ago was made,

Oblige us to each other now,

When passion is decay'd?

We lov'd, and we lov'd as long we cou'd,

'Till our ove was lov'd out in us both.

But our marriage is dead when the pleasure is fled;

'Twas pleasure first made it an oath.

59 They (the commendations) are no more mine when I receive them than the light of the moon can be allowed to be her own, who shines but by the reflexion of her brother. (1693. Letter 2, «to Mr. John Dennis».)

«Súlya miatt csak nehezen haladhattak előre a lovak; de hogy időt adjon nekik, mialatt kifújhassák magukat, gyakran megállított, valami természeti szükségre hivatkozva, és azt mondá nekünk, hogy mindnyájan húsból és vérből állunk.» 60 Ugy látszik, e szép dolgok akkoriban mulattatták a hölgyeket.

Levelei vaskos hivatalos udvariasságokból, tenyerestalpas bókokból, mértanilag kimért tisztelgésekből állanak; csevegése értekezés; apróságokat körmondatokban ad elő. Rochester grófhoz, ki bókot mondott neki, így szól:

«Ugy találom, hogy semmi dologban sem illik Kegyelmességeddel vitatkoznom, mert a legcsekélyebb tárgyról is jobban ír, mint én a legkitünőbbről.» E választ élénknek tartották. Sok szép helyet találunk DRYDEN-nél, de kellemest soha; még értekezni sem tud ízléssel. Az «Essay of Dramatic Poesy» személyei azt hiszik, hogy még az iskolai padban ülnek, tudós módra idézik Paterculust, még pedig latinúl, megtámadják az ellenfél definitióját és megjegyzik, hogy csak a genere et fine készült, a helyett, hogy szabályosan, nem és faj szerint volna felállítva. 61

«Vádolnak, mondja tudós hangon egyik előszavában, hogy kicsapongó személyeket tettem drámám protagonistáivá azaz főalakjaivá, és hogy boldogokká tettem őket

60 Her weight made the horses travel very heavily; but to give them a breathing time, she would often stop us, and plead some necessity of nature, and tell us we were all flesh and blood.

61 This definition, though critics raised a logical objection against it that it was only a genere et fine, and so not altogether perfect, was yet well received by the rest.