hogy épen hiányaiban állt hatalma. Mértani módszere és világossága volt, kimeríthetetlen termékenysége, elragadó és rendíthetetlen logikája; ugyanazon beszédet háromszor, négyszer megírta egymásután, telhetetlen levén azon szükség érzetében, hogy magyarázzon és bizonyítson, megátalkodottan elmerülve máris túláradó gondolataiba, oly aprólékos osztályozásokkal, oly szabatos összefüggéssel, oly dúsgazdag és bámulatos magyarázatokkal, hogy a hallgató figyelme végre elbágyad és szelleme mégis tovább forog a roppant géppel, mintha a henger gördülő súlya nyomná össze és ragadná magával. Hallgassuk meg prédikáczióit az «Isten és felebarátunk szeretetéről». Soha sem láttak Angliában ennél bővebb és erősebb elemzést, oly beható és lankadatlan részekre bonczolását valamely eszmének, oly hatalmas logikát, mely szigorúan egy hálóban foglalja össze ugyanazon tárgy valamennyi szálát: «Ámbár az istent nem érheti semmi haszon vagy előny, mely gyarapítaná természetes és változatlan boldogságát, sem oly baj vagy kár, mely csökkenthetné (mert valósággal nem lehet többé vagy kevésbbé gazdag, vagy dicső vagy boldog, mint a milyen; s a mi vágyaink vagy félelmeink, gyönyöreink vagy szenvedéseink, terveink vagy törekvéseink nem tehetnek vele semmit s nem járulhatnak hozzá semmivel); de kijelenté, hogy vannak bizonyos tárgyak és érdekek, melyeket merő jóságból és leereszkedésből úgy kedvel, mint sajátjait és mintha valósággal nyerne valami előnyt sikerökből vagy kárt szenvedne sikertelenségök miatt; hogy komolyan óhajt bizonyos dolgokat s nagyban örvend rajtok, hogy rosszal bizonyos más dolgokat és súlyos sérelmet talál bennök, például, hogy atyai szeretettel viseltetik teremtményei iránt és ko molyan óhajtja jólétöket, s örömmel látja, hogy élvezik a javakat, melyeket számokra készített; hasonlókép hogy haragszik az ellenkező miatt, hogy szánakozik az emberek nyomorúságán, hogy bánkódik miattok, s következőleg nagyon meg van elégedve, ha a kegyesség, béke, rend, igazság virágzik, mely jólétünk főeszköze; hogy haragszik, ha az istentelenség, igazságtalanság, egyenetlenség, rendetlenség uralkodik, mely ránk nézve biztos forrása a boldogtalanságnak; hogy elégedett, ha a megillető engedelmességgel, tisztelettel és hódolattal vagyunk iránta; hogy nagyon meg van sértve, ha tiszteletlenül és méltatlanúl viseljük magunkat iránta, elkövetett bűneink által, s legszentebb és legigazabb parancsainak megszegésével, úgy hogy elegendő okunk van, érzelmeink és tetteink által jóakaratunkat tanusítani iránta, s képesek vagyunk, nemcsak jót kívánni neki, de némileg tenni is, közreműködve vele együtt azon dolgok létrehozatalában, melyeket helyben hagy s melyekben örömét leli.» 31 31 Although no such benefit or advantage can accrue to God, which may increase his essential and indefectible happiness; no harm or dammage can arrive, that may impair it (for he can be neither really more or less rich or glorious or joyfull than he is; neither have our desire or fear, our delight or our grief, our designs or our endeavours any object, any ground in those respects), yet hath he declared that there be certain interests and concernments, which, out of his abundant goodness and condescension, he doth tender and prosecute as his own; as if he did really receive advantage by the good, and prejudice by the bad success respectively belonging to them; that he earnestly desires, and is greatly delighted with some things, very much dislikes, and is grievously displeased with other things; for instance, that he bears a fatherly affection toward his creatures, and earnestly desires their welfare; and delights to see them enjoy the good Fárasztó ugyan e bonyodalmasság, de mily erő és mily lendület van ez átgondolt és teljes eszmében! Az igazság, mely így támaszkodik valamennyi alapjára, többé nem lesz megingatható. S jegyezzük meg, hogy a rhetorika hiányzik belőle. Nincs itt semmi művészet; a szónok egész mestersége abban áll, hogy jól meg akarja magyarázni s bebizonyítni azt, a mit mondani akar. Sőt hanyag és naiv is; s épen e naivitás emeli fel egészen az antik stylig. Oly képeket találunk nála, melyek a latin egyszerűség és fenség legszebb korához látszanak tartozni. «Észrevehetjük, úgymond, hogy rendesen a városok közepén, a legbiztosabb, legkiválóbb és legszebb téreken választanak helyet a szobrok és emlékoszlopok számára, melyeket a jóravaló, hazájok körül érdemet szerzett embereknek emelnek; hasonlókép nekünk is szivünkben és lelkünk közepén, a legjobb és leggazdagabb lakásban, a közönség tekintetének leginkább kitett s a világi gondolatok támadása ellen legjobban óvott helye he designed them; and also dislikes the contrary events; doth commiserate and condole their misery; that he is consequently well pleased, when piety and justice, peace and order (the chief means conducing to our welfare) do flourish; and displeased when impiety and injustice, dissensions and disorder (those certain sources of mischief to us) do prevail; that he is well satisfied with our rendering to him that obedience, honour and respect which are due to him; and highly offended with our injurious and disrespectful behaviour toward him, as commission of sin and violation of his most just and holy commandments: so that there wants not sufficient matter of our exercising good-will both in affectation and action to ward God: we are capable both of wishing and (in a manner, as he will interpret and accept it) of doing good to him by our concurrence with him in promoting those things which he approves and delights in, and in removing the contrary. ken kellene élő képeket és tartós emlékoszlopokat emelnünk az isten jóságának.» 32 A hála túláradása van ebben; s a prédikáczió végén, midőn már kimerültnek hinnők, az ömledezést még gazdagabbá teszi a véghetetlen javak elsorolása, melyekben úgy vagyunk, mint a halak a tengerben, a nélkül, hogy észrevennők, mert körül vagyunk véve és elárasztva általa. Tíz lapon keresztül áradozik az eszme egyetlen folytonos, egyforma mondatban, a terjengés vagy egyhangúság félelme nélkül, minden szabály daczára, úgy túl van telve a sziv és képzelem, s annyira boldog, hogy az egész természetet egybehalmozva, egyetlen áldozat gyanánt nyújthatja Annak: «Ki nemes szándéka s az ajándékozás lekötelező módja által felülmulja ajándékait is és nagyban növeli értéköket; kit nem kényszerít semmi szükség, nem kötelez semmi törvény vagy megelőző szerződés, nem vezetnek külső okok, nem vesz rá érdemünk, nem fáraszt ki alkalmatlankodásunk, nem sürgetnek a szánalom, szégyen, félelem zaklató szenvedélyei, mint minket; kit nem biztat a jutalom igérete, nem csábít valamely keletkezhető előny reménye, hanem korlátlan ura saját cselekedeteinek, egyetlen törvényhozója és tanácsadója önmagának, 32 The middle, we may observe, and the safest and the fairest and the most conspicuous places in cities are usually deputed for the erection of statues and monuments, dedicated to the memory of worthy men, who have nobly deserved of their countries. In like manner should we in the heart and centre of our soul, in the best and highest apartments thereof, in the places most exposed to ordinary observation, and most secure from the invasions of wordly care, erect lively representations and lasting memorials unto the Divine bounty. elég magának és képtelen tökéletes boldogságának bármily gyarapodását nyerni; egészen önként és szabadon, csupa jóságból és nagylelkűségből barátunkká és jótevőnkké lesz; nemcsak vágyainkat előzi meg, hanem gondolatainkat is, nemcsak érdemeinket múlja felül, hanem vágyainkat, sőt képzeletünket is, oly gazdag jóté· temények által, melyekkel semmi ár sem ér föl, melyeket semmi hála sem képes megfizetni; nincs más czélja jótéteményei kiosztásában, mint valódi javunk és boldogságunk, hasznunk és előnyünk, élvezetünk és kielégítésünk. » 33 A buzgalom ereje és az izlés hiánya két közös vonása ez egész ékesszólásnak. Hagyjuk el e mathematikust, e szobatudóst, ez antik embert, ki nagyon sokat bizonyít s nagyon megátalkodott, s tekintsük az előkelő világban azt, kit a legszellemesebb pap»-nak neveztek, SOUTH ROBERT-et, ki BARROW-tól ép ugy különbözik jelleme és 33 To him the excellent quality, the noble end, the most obliging manner of whose beneficence doth surpass the matter thereof, and hugely augment benefits: who not compelled by any necessity, not obliged by any law, or previous compact, not induced by any extrinisick arguments, not inclined by our merit, not wearied by our importunities, not instigated by troublesome passions of pity, shame or fear (as we are wont to be), nor flattered with promises of recompense, nor bribed with expectation of emolument thence to accrue himself, but being absolute master of his own actions, only both lawgiver and counsellor to himself, all sufficient and incapable of admitting any accession to his perfect blissfulness, most willingly and freely, out of pure bounty and good will, is our friend and benefactor, preventing not only our desires, but our knowledge, surpassing not our deserts only, but our wishes, yea even our conceits, in the dispensation of his inestimable and irrequitable benefits, having no other drift in the collation of them, beside our real good, and welfare, our profit and advantage, our pleasure and content. |