könnyek nem nagyon szomorúak; a hölgy úgy nézi, a mint az udvarló hullatja: jó kedvvel. Páholyában ül (a lovag sejti ezt s meg is írja), fehér kezét másnak nyújtja csókra s legyezője mögül kaczérkodik. Dorset nem nagyon búsul miatta, tovább játszik a költészettel, túlzás és kitartás nélkül, a mint tollából folyik, ma dalt írva Dorinda ellen, holnap szatirát Mr. Howard ellen, mindig könnyedén és tanulmány nélkül, igazi nemes úr módjára. Dorset gróf, kamarás, dúsgazdag; a költőket úgy fizeti és pártfogolja, mint a kaczér nőket, azaz mulatságból, ragaszkodás nélkül. Buckingham herczeg ugyanazt teszi, meg az ellenkezőt is; az egyik költőnek hízeleg, a másikat kiparodizálja, viszont őt is magasztalják, gúnyolják, míg végre DRYDEN kezéből megkapja arczképét, mely remekmű ugyan, de épen nem hizelgő. Ily időtöltéseket és marakodásokat láttunk Francziaországban is. Angliában épen ezt a mo Each other's ruin thus pursue? We were undone when we left you. But now our fears tempestuous grow, Whilst you, regadless of our wo, Sit careles at a play : Perhaps permit some happier man To kiss your hand, or flirt yor fan. And now we've told you all our loves, In hopes this declaration moves dort és irodalmat találjuk, mert a társadalom és szellem is épen olyan. E költők közt első helyen áll WALLER EDMund, ki nyolczvankét évig élt és írt; szellemes, divatos, művelt ember volt, kezdettől fogva meghitt lábon állt a nagy urakkal, tapintatos, előrelátó és mindig kész volt ügyes visszavágásokra, nehezen lehetett kihozni sodrából, különben önző, érzéketlen volt, többször cserélt pártot, de nagyon könnyen el tudta viselni köpenyforgatásainak emlékét; szóval valódi mintája volt a nagyvilági és udvari embernek. Ő az, a ki előbb Cromwellt, azután II. Károlyt dicsőítve, de ezt kevésbbé, mint amazt, így mentegette magát: «A költőknek, felség, jobban sikerül a költés, mint az igazság.» Ily életmód mellett verseinek három negyedrésze alkalmi vers, a társalgás vagy hízelgés apró pénze; hasonlítnak a kicsinyes eseményekhez vagy érzésekhez, melyekből születtek. Egyik verse a theáról szól, másik a királyné arczképéről; hiszen érteni kell az udvarláshoz, s különben is «ő felsége rendelte meg a verseket». Egy nő ezüst tollal ajándékozza meg: hirtelen rímes köszönetet ír reá; a másik nő akkor tud elaludni, mikor akar: erre gyorsan vidám dal jő; azután az az álhír terjed el, hogy lefestette magát: e fontos ügy nem maradhat stanzák nélkül. Majd verseket ír Carlisle grófnő szobájáról, részvétét fejezi ki lord Northumberlandnek neje halála fölött, aztán csinos költeményben énekel meg egy hölgyet, kit megtaszigáltak a néptömegben, s versekben felel sir John Suckling költeményére. Költészete nem egyéb, mint írott társalgás, az a társalgás, mely a bálban történik, midőn azért beszélnek, hogy beszéljenek, fölemelve a paróka egy fürtjét vagy a keztyűt morzsolva újjaik közt. Az udvarlásnak természetesen legnagyobb része van benne, és elgon dolhatjuk, hogy a szerelem nem nagyon őszinte ott. Valójában WALLER megfontolással sóhajt (Sacharissának szép hozománya volt), vagy legalább illendőségből; gyöngéd költeményeiből az tűnik ki legjobban, hogy folyékonyan óhajt írni és jól rímelni. Szenvelgő, túlzó, szellemeskedő, szóval író és nem költő. Nem merve Sacharissához fordulni, szobalányát szólítja meg, «társát a szolgaságban ». «Mint a napimádó, a félénk perzsa vagy a gyönge szemű mór nem meri elkáprázott tekintetét magasabbra emelni az aranyzott felhőnél, mely a fölemelkedő isten fényének közelében ékesíti a keleti eget, és sugáraitól átragyogva felülmulja a többit.» 78 Jó hasonlat! Bóknak is szép, s remélhető, hogy Sacharissa épen ily szabatos bókkal fog felelni. Ilyen fajta kétségbeesése is. Kiáltásai betöltik a penshursti park fasorait, «elmondja szerelmét a bikkfáknak», és a jó nevelésü bikkfák «szánakozva bólintanak fejökkel». Valószínű, hogy e fájdalmas sétákban az volt legnagyobb gondja, hogy meg ne áztassa topánkáit. E szerelmi szenvedély a klasszikus gépeket, Apollot és a múzsákat hozza mozgásba; Apollo haragszik, hogy rosszúl bánnak egy szolgájával, távozásra szólítja fel, s ő valóban el is megy, azt mondva Sacharissának, hogy keményebb a tölgynél s hogy bizonyára sziklától született. 79 78 So in those nations which the Sun adore They bow their heads, as if they felt the same. A legvalódibb mindezekben az érzékiség, nem a lángoló, hanem a könnyü és vidám érzékiség. Egy dala, a «Bukás», olyan, hogy akár XV. Lajos udvarának valami abbéja írhatta volna. Ne duzzogj, kedves, ne pirulj . . . Az ifju ah! mit tehete? Reá omolt egész ege; S csak az volt rossz, hogy oly korán Más versei nem elég finomak s érezni lehet rajtok a környezetet. Amoret, oly édes vagy, To Gods appealing when I reach their bow'rs More deaf than trees and prouder than the heav'n That cloven rock produc'd thee. This last comlaint th'indulgent ears did pierce Of just Apollo, president of verse, Highly concerned that the Muse should bring Nem tudjuk, mily nőnek van kedvére, ha akármily ízletes beef steak-hez hasonlítják. Az sem nagyon hízelgő, ha, mint Sacharissát, a jó bor színvonalára emelik, mely a fejbe száll.82 Ez már mégis nagyon megtisztelő a portói borra s a pecsenyére nézve. Az angol háttér itt is, mint másutt, feltünik. A szép Sacharissa például, midőn már nem volt többé szép, megkérdé WALLERt, vajjon írna rá még most is verseket? «Igen, asszonyom, felelt, ha oly ifjú és oly szép lesz, mint hajdan.» A franczia ezen megbotránkoznék. Ennek daczára WALLER rendszerint szeretetreméltó. Bizonyos csillogó párázat ömlik el versei körül. Mindig előkelő, gyakran kecses. Ez a kellem olyan, mint a nagyvilági emberek illatszere; a fényes öltözékek, a díszes termek, a dús előkelőség, a választékos kényelem bizonyos édes érzéssel töltik el a szívet, mely külsőleg tetszetős viseletben és mosolyban nyilvánúl. WALLER tud mosolyogni, még pedig a leghízelgőbben, valami virágbimbó, öv vagy rózsa láttára. Ily bokréták illenek kezébe és művészetéhez. Mily kiváló udvariasság van stanzáiban, melyeket a kis Lady Lucy Sidneyhez írt életkoráról. És mi lehet vonzóbb a nagyvilági emberre nézve, mint ez ifjú zárt bimbó, mely már pirúlni és fakadni kezd? |